Ahsoka – Vége az 1.évadnak

A Star Wars világ számomra nem annyira meghatározó, mint amennyire sok ember számára. A filmeket láttam, többször is, de inkább fogalmaznám úgy, hogy tetszenek, és kreatívnak tartom, sem mint rajonganék értük. Ennek ellenére a Mandalorian 1.évadát megnéztem, és bármennyire sok kritikát és méltatást kapott, nekem egy pozitívba hajló közepes volt.

Ezek után nem nagyon akartam más ebben a világban játszódó sorozatba belekóstolni, viszont az Ahsokaról annyi pozitív visszajelzést olvastam, hogy adtam neki egy esélyt. És az évad végére is értem, szóval ez már pozitívum.

Mint utólag megtudtam, kellett volna ismernem hozzá a Rebels (Lázadók) című animációs sorozatot, amiből 4 évad ment le. Itt alapozták meg a karaktereket, és ez annak a folytatása, kvázi az 5.évada volt. Ettől függetlenül szerintem teljesen érthető volt anélkül is, esetleg néhány karakterek közti dinamika nem volt emiatt tiszta.

Összességében a legnagyobb bajom az volt a sorozattal, hogy nem lett lezárva. Pedig ott volt rá az esély. Ha a végén nincs az a menekülés, hanem egy látványos összecsapás van, az sokkal kielégítőbb lett volna számomra, és egy kerek sztorit kaptunk volna.

Ahsoka karaktere az első résztől kezdve szimpatikus volt, frissességet hozott a jedik tekintetében, és általa egy új oldalról sikerült megközelíteni az Erőt úgy, hogy nem lett szemen köpve a kánon. Tetszettek a mester és tanítványa beszélgetések, mind amikor Ahsoka volt a mester, mind pedig amikor a tanítvány.

A boszorkányos szál nagyon izgalmas volt, és valami más, és igazából ez volt a jellemző az egész sorozatra. A felépítése hasonló volt, mint egy trilógiának, mégis rengeteg újdonságot tartalmazott. A varázslat egy teljesen új utat tud megnyitni. Nem volt szuperfegyver, mégis nagy volt a tét. Új lények, más utak.

Egy idő után feltűnt, hogy rengeteg a női karakter a sorozatban. Jó és rossz oldalon egyaránt. Sabinet nem sikerült megkedvelni. Hera semleges maradt, bár Mary Elizabeth Winstead miatt kedveltem. Huyang egyértelműen az egyik legjobb droid, és nem idegesített, mint sokszor C-3PO.

A showt, a rengeteg női karakter ellenére mégis Baylon Skoll lopta el. Ray Stevenson jelenléte tekintélyt parancsoló volt. A fénykard használata elegáns volt. És a motivációja végre nem volt se jó, se rossz, ezért utalnak rá szürke Jediként. Ez a jó irány, hogy megtaláljuk a rég keresett egyensúlyt az Erőben. Nagy kár, hogy a színész elhunyt, így a karakter sorsát valaki más viszi majd tovább. Nehéz lesz pótolni. Talán nem is fog sikerülni.

Nem bántam meg, hogy megnéztem, a vége volt picit csalódás, mert hiányérzetem maradt. De ha lesz 2.évad, biztos, hogy visszatérek.