Ilyen lett a Call of Duty: Modern Warfare II

Vagy írhatnám azt is, hogy Modern Warfare 2(022), hiszen egy ilyen nevű franchise már volt a széria történetében, és pont ezért fáj, hogy ezt is ennek nevezték el. Igaz, hogy a 141-esek megmaradtak, itt van Price, Soap, Gaz és Ghost, de ez egy teljesen más történet, mások a karakterek közti dinamikák, és csak easter egg-ként vannak jelen a régről ismert mellékszereplők.

Az viszont biztos, hogy ezzel a két résszel eddig megkaptam azt a Call of Duty filmet, amire régóta vártam. Ezek után nem kérek élőszereplős változatot, mert a játék annyira realisztikus néhol, hogy elhittem, hogy egy filmet nézek. Már az előző részben is csúcsra járatták a grafikát, de most még jobban rámentek erre, és bizony piszkosul jól néz ki a játék.

“Welcome to the gerilla warfare.”

Akarva akaratlanul muszáj összehasonlítanom az eredeti MW trilógiával. Ott a 2.rész volt a kedvencem. Most az előző részhez képest a pályák szerintem jobbak lettek, változatosabbak, kreatívabbak, jól elkülöníthetőek. Viszont a történettel voltak gondjaim. Nekem ezek a mexikói szálak sosem jöttek be egyik filmnél, vagy sorozatnál sem. A CoD: Ghosts próbálkozott ilyennel, ami félig-meddig jó is volt, de ott túltolták és az a valami plusz hiányzott belőle. Nem csoda, hogy nem is lett 2.része annak a történetnek. Ellenben az az érzésem, hogy abból is vettek át elemeket ide, lásd “Ghost Team” nevű pálya címe, vagy az épületen való leereszkedés.

A világítótornyos pálya (“Recon By Fire“) egyszerre volt tetszetős, de túlnyújtott, ráadásul a történet szempontjából egy felesleges kanyarnak érződött, és még a CoD4 Pripyatos pályát is gyengén másolták le. Itt nem volt akkora feszültség, és erős atmoszféra. Elkapták Laswellt, akit a következő pályán kiszabadítottunk, de mégsem mozdult sokat előre a történet, csak annyit tudtunk meg, hogy az orosz fegyvereket használnak Hassan emberei.

Viszont a pályák diverzsége, hogy nem mindig csak annyi volt, hogy menni kell és lőni, az hatalmasat fejlődött. Itt élveztem a legjobban. Volt lopakodás, autóvezetés, kamerán keresztül a társ irányítása a börtönben (ez volt a kedvenc), AC130-asból irányítás és lövés, és hát persze a fejjel lefelé lógva lövés.

Persze itt is sok hasonlóság volt az eredeti MW2-vel, hiszen volt Favela-szerű pálya, hajó, olajfúró torony, börtönből való szöktetés. De míg az előzőnél minden pályának volt valami értelme, hogy előrébb mozdítsa a történetet, itt többnyire csak a látványra mentek rá, ami nálam rontott az élményen.

Ellenben érdekes volt számomra, hogy az írók milyen párosokat választottak erre a részre. Cpt. Price és Soap a finálén kívül nem is nagyon találkoztak, holott az eredeti trilógia az ő bromance-ükre épült. Itt most Pricet Gazzal rakták össze, és teszem hozzá jó érzékkel, mert Gaz így legalább karaktert kapott, és jól vitték tovább a 2019-es epizód történetét a kettejük kapcsolatában. Soap pedig azzal az Alejandroval lett mondhatni testvér, aki az új karakterek közül az egyik legjobb lett. A színész pazarul játszott. Amennyire utáltam az arrogáns stílusát, annyira kedveltem is a jeleneteit. És az az ördögi vigyor!

Ami az előző rész nagy erőssége volt, hogy volt egy jó üzenete, az most itt teljes mértékben hiányzott. Mondanivalóval próbálkoztak, a legjobban az tetszett, amikor Hassan mondta azt, hogy szerinte a 141-esek a terroristák, mert ez csak viszonyítás kérdése. De nagyon hiányzott egy karakteres főellenség. Valeria az lehetett volna, de nem sokat szerepelt. Remélem még viszont látjuk a 3.részben.

Mert úgy gondolom, hogy lesz 3.rész. Hogy mennyire sikeres a játék, azt nem tudom, de a végén Makarov megemlítése, és a legendás “No russian” jelenet újragondolásával okkal bízhatunk benne, hogy itt bizony jön a nagy összecsapás. A kérdés, hogy a jelen politikai helyzetben mennyire mernek tökösek lenni, és olyan történetet írni, mint amilyen az eredeti volt. És vajon Soap, Ghost és Gaz túlélik? Mert ugyebár az eredetiben egyikük sem érte meg a trilógia végét.

Még a zenére térnék ki, ami szerintem soha nem volt ennyire jelentéktelen, mint ebben az epizódban. Ugyanazt az atmoszférikus szólamot folytatták, viszont az eredeti MW2 zenéje odavágott rendesen, a mai napig előveszem és újrahallgatom. Nem is csoda, hiszen Hans Zimmer és Lorne Balfe készítették.

Összességében szerintem nem lesz annyira emlékezetes ez a rész, mint az eredeti MW2, vagy akár a 2019-es Modern Warfare, ahol azért egy-két pálya elég gyomorforgató és realisztikus volt (lásd Clean House küldetés). Egyfajta átvezető volt az előző rész, és a következő között. Farah és Nikolaj behozatala is teljesen felesleges volt, semmit nem adott hozzá a történethez. Szóval csak remélni tudom, hogy a 3.rész, főleg így, hogy érkezik Makarov, rendesen oda fog vágni.