Beszélnünk kell Kevinről!

Kétség kívül az egyik legnagyobb karácsonyi klasszikus a Reszkessetek, betörők! Számos része készült, én már nem is tudom számolni, hogy mennyinél tartunk. A legutóbbi feldolgozást pont idén adta ki a Disney+, de milyen meglepő, nem lett jó a fogadtatása.

Számomra az első két epizód a kötelező karácsonyi film. Sokaknál a harmadik is, bár nem értem miért. Elveszett már belőle a Columbus-féle báj.

És pont emiatt írom ezt a bejegyzést. Idén is megnéztem a filmeket, és az első rész a mai napig a tökéletes karácsonyi film nekem. Megvan benne minden, ami kell. A hangulat, a báj, a nagy családi agybaj a köbön, melegség, kreativitás, és szórakozás.

A második rész viszont évről évre romlik a szememben. Ugyanazt a formulát követi, de mégis túl sok. A sztori, hogy ismét ugyanazzal a két betörővel kell összecsapnia Kevinnek, hihetetlen. Egy másik városban pont akkor és pont ott futnak össze? Ezt még elnézem, mert film.

Aztán a ház, ahol törbe csalja őket, a semmiből jött, maga Kevin se ismeri, de tökéletesen berendezi a betörők ellen. Oké, a betörők motivációja megváltozott, de a plot ugyanaz. És komolyan mondom elkezdtem sajnálni Harryt és Marvot. Sokkal brutálisabb módon szivatja meg őket Kevin, és még szadista módon élvezi is. Főleg az áramütéses jelenet volt, ami átforditott bennem valamit. És rögtön utána az, amikor Kevin kerozint készít elő Harry lángoló fejének eloltására. Gyerekként még nevettem ezeken, de felnőttként brutálisnak tűnik.

A mellékszereplőkről pár mondat még. Mr. Duncan jó ötlet volt, bár cukormázas. A legjobb szál a második részben egyértelműen a szálloda és az ott dolgozók. De ami megint zavart, az Kevin segítője, aki az előző részben a sólapátoló bácsi volt, aki igazából csak egy öregember, akit meggyötört az élet, és egy hiba miatt kell szenvednie, az ő karakterét azonban feloldják egy gyönyörű jelenettel a templomban. Itt viszont a galambos néni totális cringe, a galambok támadásán csak nevet ő is, és hiába a karakterizáló beszélgetés az operában, amire amúgy semmi szükség nem volt, nem nyeri el a film végén a feloldozást.

Mindezek miatt én elképzeltem a valódi folytatását a történetnek. Kevin traumatizálva a gyerekkori betörőkkel való konfliktusai miatt, maga is besurranó tolvaj lesz, és ezúttal ő tör be valahova. Tehát megfordítanám a nézőpontot.

Az első rész tehát továbbra is tökéletes karácsonyi film, de a másodikat csak a gyerekkori emlékeink és az érzéseink tehetik széppé. Persze van olyan is, aki szerint a második rész kijavítja az első hibáit, és az jobb, de én nem így érzem. Egy lépéssel hátrébb lépve már egy kínos folytatásnak érződik, ami valamiért még mindig működik, és ezért hálás vagyok Chris Columbusnak, mert ez az ő érdeme.