A későn érkező: The 100 – 1.évad

Vagy inkább a későn visszatérő. Az utóbbi pár hónapban, de akár mondhatjuk 2017 második felében is, teljesen elvesztettek a sorozatok. A Supernaturalon kívül nem kötött le semmi igazán. Az új szériák pedig rendre untattak. Így hát átpártoltam a filmekhez, erről majd írok egy külön posztot. Végignéztem a The Mick 1.évadát is, de az csak arra volt jó, hogy evés közben tudtam valamit nézni. Aztán valamiért elővettem a The 100-ot, amit 3 rész után kaszáltam még 2016 legelején. Tipikus CW sorozatnak tűnt. Eltelt 2 év, változott a látásmódom, az ízlésem, az érdeklődési köröm, és valamiért adtam egy újabb esélyt a sorozatnak (mivel amúgy sem bírok semmit sem kaszálni). És ekkora pozitív csalódásban már nagyon régen nem volt részem. Konkrétan gigantikus nagy meglepetés volt, és az biztos, hogy az is fog maradni idén. Ezt felülmúlni nagyon nehéz lesz. Annyira elkapott a sorozat és függővé tett, hogy az utolsó 4 részt egyetlen nap alatt daráltam le.

Az első 3 részre annyira nem is emlékszem már, kicsit átpörgettem, de szerencsére nem volt szükségem rájuk a későbbiekben. Arra viszont emlékszem, hogy Octaviara teljesen máshogy emlékeztem, mint amilyennek később megismertem. Ami igazán magához láncolt ebben a CW sorozatban (igen, ki kell emelnem, hogy ez a tinicsatornán megy), hogy tökös mert lenni. Hullottak a szereplők, az emberek, és ha kellett, hihetetlenül brutális volt. Alig hordozott valamilyen jegyet a CW betegségei közül. Valamint olyan morális kérdéseket feszegetett részről részre, amit nem vártam volna, pedig abszolút jogos felvetések. Ilyen az akasztás, az emberek feláldozása a plusz oxigénért, a kínzás.

Szinte csak pozitív dolgokat tudok mondani az évadról, mert én tényleg azt hittem, hogy itt egy helyben toporgás lesz, de ehelyett nagyon sokat haladtunk előre mind a Földön, mind a Bárkán. Biztos túl sok Walking Deadet néztem, azért számítottam más tempóra. És ha már Walking Dead. Tessék példát venni erről a sorozatról! Minden szempontból lepipálja apokaliptikus társát. Karakterek, gondolatok, megvalósítás, írás szempontjából.

Két epizódot emelnék ki. Az egyik a 8.rész, amiben sajnos vaskosat csalódtam. Egész jól indult a bunkerrel és a gyilkossági szándékkal, majd az egész átment egy delíriumos álomba. Ezt már a Mr.Robotnál is megbocsáthatatlan bűnnek tartottam. Egy potenciális jó részt elpazaroltak erre. Pedig lehetett volna itt a bunkerben thrillerre hajazó vadászat, csiki-csuki fordulatokkal. A másik a 9.rész, tehát rögtön az utána következő, ami az ünnepi merénylettel kezdődött. Ez volt az az epizód, ahol háromszor is bémeget kiáltottam. A hidas jelenet szerintem az évad csúcspontja, pedig voltak itt jó pillanatok még. Látványilag, feszültségileg, cselekményileg nagyon jól volt összerakva.

A dupla részes finálénak főleg a második része tetszett, de nagyon jól körbejártak a “földiek” fogalmát. A rakétaindítás pedig brutális volt! Nem beszélve a szétrobbanó hajóról, ahol egy jelenetben még az elégő embereket is bevágták. Összességében tehát elégedett vagyok a sorozattal, de most vacillálok. Annyira gyorsan lecsúszott az 1.évad maradék 10 része, hogy nem tudom jó ötlet-e azonnal folytatnom a 2.évaddal, ami 16 részes. Attól félek, hogy ráunok. De azért az 5.évadig jó lenne felhozni magam, hogy én is hétről-hétre tudjam végigizgulni a sorozatot. (Ha még tartja a színvonalat.) Számomra ez a sorozat nagyon LOST-os, és nem csak az utolsó jelenet miatt. Az is igaz, hogy hasonlít, de mégis teljesen más. Egyedi teljesen. Az évadra 6/10-et adtam, mert a pontszámok átlaga ezt hozta ki, de főleg ez az első 3 rész alacsony pontszámainak köszönhető (4/10, 5/10, 5/10). Ha csak az évad második felét, mondjuk úgy az 5.résztől nézzük, akkor simán megadom rá a 7/10-et. Rég élveztem már ennyire sorozatot, és a filmekkel fel is hagytam emiatt. Szép volt The 100! Szép volt CW!