Hidegzuhanyként érkezett reggel a bejelentés a Rádió 1 Balázsék című műsorában, hogy majd’ 15 év után Vadon Jani kilép a nagy hármasból, akik túlzás nélkül leuralták a reggeli sávot a rádiózásban az elmúlt évtizedben. Hiába Sebestyén Balázst tartottam egyfajta példaképnek, szakmai és családi szempontból, a következő bejegyzés sokkal inkább érzelmi lesz, és egyfajta búcsú Janitól, aki azt hiszem bátran mondhatom, hogy a kedvencem volt a trióból, hiszen mégis ő állt hozzám, és szerintem a hallgatók többségéhez a legközelebb.
2009 szeptembere óta, majdnem a kezdetektől hallgattam Balázsékat, akik akkor még Daniubius Pirítós néven futottak. Végigkövettem a pályafutásukat, ott voltam szinte az összes szombathelyi, és pár győri kitelepülésükön is. Készült több fotó is mindhármukkal. Sebestyén Balázs szerintem jó műsorvezető, jó a személyiség-szerep, amit felvett. Rákóczi Feri később találta meg igazán azt a karaktert, akit a hallgatók kedvelni tudnak.
És hát Vadon János. Jani. Hármuk közül titkon mélyen vele szimpatizáltam a legjobban. Szerettem volna mindig is Balázsi magaslatokba kerülni, de valójában mindig is olyan voltam, mint ő. Legalábbis szerettem volna. A spontán humora, a legjobb pillanatban odaszúrt beszólásai olyan intelligenciára utaltak, ami keveseknek adatik meg. A szituációs poénok mestere. Ő volt az, aki igazán egyensúlyt teremtett a triójukban. A rock percek, amíg voltak a Morning Showban, mindig felébresztettek, amikor gimibe kellett készülődnöm.
Nagyon sajnálom, hogy pont ő lép ki. De közben megértem. Ha nem magyarázta volna el, akkor is megértettem volna. Ő nem az a személyiség, mint Balázs, vagy Feri. Éreztem, hogy szükségesként gondol a rádiózásra és a tv-zésre. Viszont biztos, hogy sokat lelkizett rajta. Elmúlt 50 éves, már nem lesz fiatalabb. És az ő álma nem ez volt. Hanem a “csöcsök, várak, krémesek”. És most van lehetősége ezeknek a hobbijainak hódolni. Valamint a családjával több időt tölteni.
A szívem szakad meg, de megértem Janit. Ennél jobban nem is dönthetett volna. Ő ilyen, és nem hazudtolta meg önmagát. Köszönöm a vidám reggeleket, hogy sokszor a nép, és egyben az én hangomon szólalt meg, és mondta el a véleményét. Köszönöm azt a rengeteg rock zenét, amit megismertem, és megszerettem általa. Üresebbek lesznek a reggelek nélküle. Talán nem is fogom már hallgatni annyit a Balázsékat. Köszönök mindent, és remélem találkozunk Kőszegen, és azt az életet fogja élni, amit szeretett volna.
További sok sikert, és jó egészséget kívánok neki!
negyedikfalblog.wordpress.com 