Könyvajánló: Matt Haig – Éjfél Könyvtár

“Sok időt pazarolunk arra, hogy másféle életről álmodozunk, összehasonlítgatjuk magunkat másokkal és önmagunk más verzióival, holott a legtöbb életben akad jó is, rossz is.”

Matt Haig megint megcsinálta! Az Én és az emberek volt az első, és eddig az egyetlen, amit olvastam tőle, és az tetszett, mert semmihez nem tudnám hasonlítani. Se a történetet, se azt az érzelmi mélységet, amit átadott a lapokon keresztül. És az Éjfél Könyvtár is ezt a szintet hozta, sőt, még emelt rajta. Olyan sztorit sikerült megírnia, ami unverzális. Nincs kimondott célközönsége, mindenki meg tudja találni benne azt a valamit, amiben magára ismer, és át tudja érezni a helyzetet. És ami a legjobb, hogy valódi segítséget és válaszokat is nyújt.

A hátoldalon lévő szöveg teljesen jól összefoglalja a történetet: Nora Seed eddigi élete rossz döntések és megbánások sorozata. Úgy érzi, mindenkinek csalódást okozott, önmagát is beleértve. Amikor azonban az Éjfél Könyvtárban találja magát, esélyt kap arra, hogy rendbe hozzon mindent. Az Éjfél Könyvtárban lévő könyveket kinyitva megtapasztalja, hogyan alakult volna az élete, ha más döntéseket hoz, így egy régi barátja segítségével nekiáll megkeresni a számára tökéletes életet.

A Harry Potter óta nem olvastam ki ilyen gyorsan könyvet, mint az Éjfél Könyvtárat. Konkrétan 11 nap alatt tudtam le a 350 oldalt. Nagyon könnyedre van megírva, a párbeszédek realisztikusak, és ezáltal egyszerű az olvasása. A mai kornak megfelelve Matt Haig (vagy inkább a szerkesztője) feszesre vagdalta a könyvet, tehát egy fejezet csupán pár oldal, ami kifejezetten jót tesz a haladásnak. Ráadásul ha van olyan rész, pontosabban alternatív élet, ami nem annyira tetszik az olvasónak, azon is könnyű átrágnia magát.

Könyvajánló: Matt Haig – Én és az emberek

Ez most valami teljesen új lesz, amit már a blog indulása óta tervezek. Egy könyvajánló. Értékelőnek indult, de úgy érzem, hogy ezt a könyvet ajánlanom kell. Úgyis olyan keveset olvasunk, pedig manapság a legtöbb film- és sorozatadaptáció könyv alapján készül. Ebből a könyvből nem készült még, de ha jó kezekbe kerülne, akkor egy igazán erős filmet kaphatnánk. De hogy mi is ez? Hát mi magunk! Én és az emberek!

“Tudom, hogy az olvasók közt rengetegen azt gondolják: az emberiség csak egy mítosz. Ezért szeretném mindjárt az elején tisztázni, hogy az emberek igenis léteznek.”

Engem már itt megfogott a könyv, aztán az első pár fejezet pedig teljesen egyértelművé tette, hogy szeretni fogom. De hogy ne rohanjak ennyire előre, ezért azzal kezdeném, hogy sokat gondolkodtam azon, hogy vajon mit kéne írnom erről az első bekezdésben, és a könyv borítóján lévő egy mondatot választottam: Szívmelengető, vicces regény, a világegyetem legnagyobb rejtélyéről, rólunk emberekről.

Gondolom mindannyian éreztük már életünk során azt, mintha egy másik bolygóról érkeztünk volna. Ezt az érzést és hogy hogyan lehet a világot egy “újszülött” szemén át nézni, egészen parádés, ahogy meg tudta fogni az író, Matt Haig. Gondolok itt a beszédre, a gesztusokra, azokra az apró dolgokra a hétköznapi életből, ami nekünk természetes, de valakinek, aki idejön a Földre, annak nem az.

Mert itt bizony arról van szó, hogy egy idegen beleköltözik egy ember testébe, és átveszi a szerepét az életben, hogy megakadályozzon egy olyan fejlődésbeli ugrást, ami veszélyes lenne a világegyetem és minden élőlénye számára, mindezt a matematikának és a prímszámoknak hála. Én mindig is a páros számok és a páros dolgok híve voltam, de megszerettette velem a könyv a prímszámokat.

És nem csak erről van szó. A legtöbb könyv kiváltott belőlem érzelmeket, de ilyet még nem tapasztaltam. Volt, hogy felnevettem hangosan olvasás közben (köpés jelentése, benzinkutas rész), máskor ellágyultam, és volt, amikor teljesen átéreztem egy helyzet súlyosságát, és összetört belül. Az emberi érzelmek teljes skáláját bemutatta a könyv, és olyan gondolatokat és értékeket is megfogalmazott, amire több időt és figyelmet kéne szentelnünk. Gondolok itt arra, hogy miért van az, hogy 5 napot dolgozunk és csinálunk olyat, amit adott esetben nem szeretünk, és csak 2 napig élvezzük az életét? Miért nem a fordítottja a természetes?

Számomra a legtöbb könyv a 100.oldal környékén elveszít, és onnantól kezdve át kell szenvednem magam rajta, mielőtt a finálé felvezetése megkezdődik. Itt is így volt. A könyv közepe kicsit semmilyen volt, de mégis szükséges volt. A kiolvasási idő legnagyobb része ott ment el. Az első és utolsó 70-80 oldalt napok alatt kivégeztem, de a közepe mindig kemény dió.

Súlyos dolgokat is érintett, mint a depresszió, a fiatalkori öngyilkosság(i hajlam), a hűtlenség, a házasság ki nem mondott dolgai. Nagyon jó, hogy létezik ez a könyv, és ilyen erős érzelmi töltettel rendelkezik. Ez nem egy akcióregény, nem az idegen faj a lényeg benne, hanem az, hogy mit jelent embernek lenni, mit jelent valakit szeretni. Nem gondoltam, hogy képes lesz normálisan megfogni és átadni a lényegét, de szerencsére pozitívan csalódtam. És ezáltal sok dolgot magamnak is helyre tudott tenni.

Mindenkinek tudom ajánlani a könyvet. Párszor vicces, de főként húsba maróan reális az élettel kapcsolatban. Meg tudja változtatni az ember látásmódját, és hozzá tud adni az érzelmi intelligenciához, amire valljuk be, a legtöbbünknek szüksége van. Ha tehetitek, adjatok neki egy esélyt.