A Retrospektív 2020-ban már írtam, hogy újra kedvet kaptam az olvasáshoz, és nyitottam más, eddig nem olvasott írók munkái felé is, aminek főként pozitív eredményei lettek. Az egyik ilyen eredménye, hogy a lent olvasható lista megvalósult. A 2019-es 0 befejezett könyvhöz képest 2020-ban igen termékeny voltam.
Egyébként a legnehezebb számomra az, hogy eldöntsem, melyik könyvet olvassam el. Túl sok a lehetőség, és sokszor a fülszöveg nem elegendő a döntés meghozásához, így véleményekre és értékelésekre kell támaszkodnom a kiválasztáskor. Szerencsére jól nyúltam bele, és pozitívan emlékszem vissza az olvasottakra. Amúgy is ígértem (főleg magamnak) könyves bejegyzéseket, hát most tessék!
Ez most valami teljesen új lesz, amit már a blog indulása óta tervezek. Egy könyvajánló. Értékelőnek indult, de úgy érzem, hogy ezt a könyvet ajánlanom kell. Úgyis olyan keveset olvasunk, pedig manapság a legtöbb film- és sorozatadaptáció könyv alapján készül. Ebből a könyvből nem készült még, de ha jó kezekbe kerülne, akkor egy igazán erős filmet kaphatnánk. De hogy mi is ez? Hát mi magunk! Én és az emberek!
“Tudom, hogy az olvasók közt rengetegen azt gondolják: az emberiség csak egy mítosz. Ezért szeretném mindjárt az elején tisztázni, hogy az emberek igenis léteznek.”
Engem már itt megfogott a könyv, aztán az első pár fejezet pedig teljesen egyértelművé tette, hogy szeretni fogom. De hogy ne rohanjak ennyire előre, ezért azzal kezdeném, hogy sokat gondolkodtam azon, hogy vajon mit kéne írnom erről az első bekezdésben, és a könyv borítóján lévő egy mondatot választottam: Szívmelengető, vicces regény, a világegyetem legnagyobb rejtélyéről, rólunk emberekről.
Gondolom mindannyian éreztük már életünk során azt, mintha egy másik bolygóról érkeztünk volna. Ezt az érzést és hogy hogyan lehet a világot egy “újszülött” szemén át nézni, egészen parádés, ahogy meg tudta fogni az író, Matt Haig. Gondolok itt a beszédre, a gesztusokra, azokra az apró dolgokra a hétköznapi életből, ami nekünk természetes, de valakinek, aki idejön a Földre, annak nem az.
Mert itt bizony arról van szó, hogy egy idegen beleköltözik egy ember testébe, és átveszi a szerepét az életben, hogy megakadályozzon egy olyan fejlődésbeli ugrást, ami veszélyes lenne a világegyetem és minden élőlénye számára, mindezt a matematikának és a prímszámoknak hála. Én mindig is a páros számok és a páros dolgok híve voltam, de megszerettette velem a könyv a prímszámokat.
És nem csak erről van szó. A legtöbb könyv kiváltott belőlem érzelmeket, de ilyet még nem tapasztaltam. Volt, hogy felnevettem hangosan olvasás közben (köpés jelentése, benzinkutas rész), máskor ellágyultam, és volt, amikor teljesen átéreztem egy helyzet súlyosságát, és összetört belül. Az emberi érzelmek teljes skáláját bemutatta a könyv, és olyan gondolatokat és értékeket is megfogalmazott, amire több időt és figyelmet kéne szentelnünk. Gondolok itt arra, hogy miért van az, hogy 5 napot dolgozunk és csinálunk olyat, amit adott esetben nem szeretünk, és csak 2 napig élvezzük az életét? Miért nem a fordítottja a természetes?
Számomra a legtöbb könyv a 100.oldal környékén elveszít, és onnantól kezdve át kell szenvednem magam rajta, mielőtt a finálé felvezetése megkezdődik. Itt is így volt. A könyv közepe kicsit semmilyen volt, de mégis szükséges volt. A kiolvasási idő legnagyobb része ott ment el. Az első és utolsó 70-80 oldalt napok alatt kivégeztem, de a közepe mindig kemény dió.
Súlyos dolgokat is érintett, mint a depresszió, a fiatalkori öngyilkosság(i hajlam), a hűtlenség, a házasság ki nem mondott dolgai. Nagyon jó, hogy létezik ez a könyv, és ilyen erős érzelmi töltettel rendelkezik. Ez nem egy akcióregény, nem az idegen faj a lényeg benne, hanem az, hogy mit jelent embernek lenni, mit jelent valakit szeretni. Nem gondoltam, hogy képes lesz normálisan megfogni és átadni a lényegét, de szerencsére pozitívan csalódtam. És ezáltal sok dolgot magamnak is helyre tudott tenni.
Mindenkinek tudom ajánlani a könyvet. Párszor vicces, de főként húsba maróan reális az élettel kapcsolatban. Meg tudja változtatni az ember látásmódját, és hozzá tud adni az érzelmi intelligenciához, amire valljuk be, a legtöbbünknek szüksége van. Ha tehetitek, adjatok neki egy esélyt.
negyedikfalblog.wordpress.com 