Hűha, micsoda év volt ez könyvek terén! Végre az első olyan év volt a 2023-as, amikor sikerült teljesítenem a magam által felállított kihívást, miszerint 12 hónap alatt 12 könyvet szeretnék elolvasni. Sőt, túl is lőttem ezen, hiszen 14 sikerült. Mindegyikről nem fogok írni, de röviden összefoglalom, hogy milyen is volt ez a regényes esztendő.
De előtte gyorsan hadd mondjam el, hogy ez hogyan sikerült. Csupán annyit változtattam az életmódomon, hogy esténként elalvás előtt a felesleges telefon pörgetés helyett, 20-50 perceket az olvasásra szántam. Sok kicsi sokra megy, szinte minden nap haladtam valamelyik könyvvel, és végül napi rutinná vált.
Egy kis statisztika: 2023-ban 14 befejezett olvasásom volt (ebből 1 képregény). 4448 oldalt olvastam, ami 13 oldal/nap átlagot jelent. Ez nagyjából stimmel is, hiszen átlagban ennyi egy fejezet. A valóságban sokkal inkább volt olyan, hogy egy-két nap kimaradt, és máskor pedig 30-50 oldalt olvastam el.
Darren Shantől az Archibald Loxot nagyon vártam magyarul, de sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. Erről bővebben ITT írtam. 3/5 csillag
Cserébe viszont, hogy lássam, bennem van-e a hiba, elkezdtem újraolvasni szintén Darren Shantől a vámpírkönyveket. Eleinte csak a Rémségek Cirkuszát akartam, de azzal 3 nap alatt végeztem, és rettenetesen élveztem az olvasást. És mivel már nem is emlékszem mikor olvastam utoljára ezeket a könyveket, úgy döntöttem, hogy folytatom az újraolvasást. A Vámpír Inasát és a Vérszipolyt is könnyedén elolvastam. 2023-ban már nem akartam belekezdeni a következő 3 részbe, úgyhogy azt 2024-re tartogattam. A tervem az, hogy végigolvasom a teljes sorozatot, és amikor végeztem vele, jövök róla egy értékelővel. De ez még nagyon arrébb van.
Mussotól a Central Park volt a második könyv, amit olvastam. 2022-ben kezdtem el, de a könyv nagy része, és ezért így természetesen a befejezése is 2023-ra csúszott. Ami másoknak vonzó az íróval kapcsolatban, miszerint a meglepő csavarok a könyv végén, az nekem idegesítő volt. Érdekes volt, de nem annyira, hogy megtartson. Nem tervezek többet olvasni ettől az írótól. 3,5/5 csillag
A Hatáseffektusról már lelkendeztem eleget ITT. Nagyon szeretem az ilyen élményeket, amikor egy könyvespolcról random levett regény ennyire telibe találja az igényeimet. 5/5 csillag
Steve Cavanagh – Tizenhárom című könyvéről nem írtam a blogon, ami sajnálatos, mert szerintem szenzációs tárgyatermi krimi. A moly.hu-n láttam reklámként, hogy megjelenik az első három regény is, hiszen anno ezt adták ki először, pedig ez a sorozat negyedik darabja. Elolvastam, hogy miről szól, illetve láttam a brutálisan sok és szinte csak pozitív értékeléseket. Egy részemet érdekelte a tárgyalótermi krimi, de túl száraznak gondoltam az ilyen történeteket. Ennek ellenére teljesen érthető, nagyon jó az író stílusa, fordulatos, olvasmányos, és hiába 510 oldal, egy pillanatra sem ült le a sztori. Úgy tudta átadni egy bírósági ügy izgalmát, hogy végig fenntartotta a feszültséget, és a figyelmet, és még azt hiszem értettem is, hogy mi történik. Rajongója lettem az írónak, úgyhogy nagyon várom a többi részt. 5/5 csillag
A Harry Potter and the Philosopher’s Stone volt az első könyv, amit teljesen angolul olvastam el. Amúgy is újra akartam már olvasni a Harry Potter könyveket, és mivel szinte fejből tudom az összeset, adta magát, hogy ideje angolul olvasni. Még így, 30 fölött is elvarázsolt, és szívet melengetett. Pedig angolul olvastam, és tudtam, hogy mi fog történni. Jöhet a folytatás! 4,5/5 csillag
Egy nagyon régi könyv hátoldalán találtam egy jó ajánlót Nemere István – Végszóra érkeztem című könyvéhez, ami annyira tetszett, hogy ennek hatására elolvastam a könyvet. Szokásos Nemere színvonal, a jobb könyvei közül. Az ajánló pedig így szólt: “Vilar magánnyomozó nem először lép színre Nemere István bűnügyi történetében. Kedves és jópofa, humora mellett bátorsága, vakmerősége és a szentimentalizmusa ragadja magával az olvasót; Vilar a mai világ szupermenjeinek a galériájába tartozik, de hétköznapi hős, aki öszöntös erkölcsi érzékkel áll a gyöngébbek oldalára. Persze nem szent, ököllel üt vissza, ha pofon csapják. És a gyorstüzelő is zsebében lapul.
A sorozat legújabb epizódjában Vilar az élet és halál mezsgyéjén egyensúlyozik. Egy bonyolult politikai ügybe keveredik. Emberrablás, heroincsempészés az óceán fölött, gyilkosság és „ellengyilkosság”. Az amerikanizált életforma és politikai stílus visszásságai mellett. Egy elnökjelöltségre pályázó szenátorról kiderült, hogy elfogyott a pénze. A csőd szélén állva, semmilyen erkölcstől sem riad vissza, hogy ambícióit megvalósítsa. Csakhogy Vilar nyomozását keresztezi. Ebből pedig előre még csak nem is sejthető bonyodalmak származnak…
Nemere jó hangulatú, fordulatos, gyorsan pergő bűnügyi történetét a széles közönség figyelmébe ajánljuk.” 4/5 csillag
Folytattam Alex Rider kalandjait is, már a hatodik könyvnél járok, ami a Harmadik Erő címet viselte. Nem váltotta meg a világot, nem a sorozat legjobb darabja, inkább filler résznek érződött. 3/5 csillag
A kislányom megszületése miatt olvastam el az Amit tudnia kell a fiadnak a világról című könyvet. Úgy gondoltam, hogy ez nem függ attól, hogy milyen nemű lesz a gyerekem, igazam is lett. A könyv sok apró novella, ami az élet dolgairól beszélt kendőzetlenül könnyed, humoros formában. Nekem mégis csak egy ilyen “na jó, ezt is letudtam” érzést keltett. A könyv jó, csak nálam nem találta meg azt az érzelmi kapcsolódási pontot.
Blake Crouchot sokan szeretik, nekem viszont nem volt hozzá szerencsém. 2022-ben megjelent könyve a Géncsapda viszont a kezembe került, és el kell ismernem, hogy remek szórakoztatást nyújtott. Mintha egy filmet olvastam volna. Ez volt az évben a második úgynevezett techno-krimi, úgyhogy nem tudtam már annyira lelkesedni, de a rövid mondatai, a pörgős, akciódús történet miatt nem tudok haragudni rá. Nem is akarok, mert amúgy tetszett. A finálé pedig az egyik legjobb, amit valaha olvastam. 4,5/5 csillag
Végül pedig Frei Tamás – Puccs Moszkvában új könyvét is befejeztem, amiről lesz majd külön értékelő, ott kifejetem bővebben a véleményem róla. Előljáróban annyit, hogy 4,5/5 csillagot adtam rá.
Szóval nagyon jó könyves évem volt, három könyvre is 5 csillagot adtam. A Hatáseffektus és a Tizenháromból a semmiből jött és mindent vitt, Darren Shan – Vérszipoly regénye pedig az abszolút kedvencem a szériából, megérdemli az 5 csillagot. De így összességében ránézve is azt kell, hogy mondjam, hogy jól választottam könyveket. Nehéz lesz ezt jövőre felülmúlni. Úgy gondolom, hogy nem is fog sikerülni.
2024-es terveim:
- Az első Vaják könyv – Az utolsó kívánság (ezt már olvasom)
- 24: Deadline – Élj egy új napért (ezt is már olvasom)
- a következő három Darren Shan könyv (A Vámpírok Hegye, A Halál Próbái, A Vámpír Herceg)
- a következő Alex Rider könyv (Kígyófej)
- Steve Cavanaghtól a 48 óra (ez a Tizenháromnak az első része)
- a Harry Potter és a Titkok Kamrája (angolul)
- Zajácz D. Zoltántól a Véres Balaton (ennek az ingyenesen elérhető részletét elolvastam, tetszett a hangulat, úgyhogy megvettem)
- Robert Galbraithtól a Kakukkszó (ez J. K. Rowling álnéven írt könyve)
- Szántó Dániel – Egy pap vallomása
Ez 11 könyv, ami visszalépésnek tűnhet, de a 48 óra, a Pap vallomása, és a Kakukkszó is 500 oldal feletti, szóval lassan fogok velük haladni. Ezen kívül ki tudja, hogy még milyen, még nem ismert könyv fog a kezembe kerülni, és megragadni. Kíváncsian várom a 2024-es évet!
negyedikfalblog.wordpress.com 