Megvan az év legnagyobb meglepetése számomra. Legalábbis az biztos, hogy magam is meg vagyok lepődve, hogy mennyire szerettem ezt a filmet. Bevallom húztam a számat, hogy magyar film, és több, mint másfél órás, de egy percig nem unatkoztam, nem eresztett a film. Nem tökéletes, de a romantikus vígjátékok minden kliséjét olyan aranyosan és szívet melengetően használja, hogy nem tudtam nem imádni. Mondjuk az előzetes is valamennyire már meggyőzött, hiszen valamiért beültem rá. De nagyon megérte.
Már az plusz pontot ért, hogy eredeti történet, nem feldolgozás, nem folytatás. Manapság ezzel van tele minden, és már azt értékelem, hogy valaki próbálkozik. Hogy ezt pont a magyarok hozták össze, az csak hab (nem, az egy másik film) a tortán.
A történet nem is annyira fontos, inkább az érzések, amiket át tudott adni. A lényeg, hogy egy tűzoltó egy balul elsült lánykérés után tériszonyos lesz, ezért áthelyeztetik a karácsonyi vásárba, hogy vigyázzon, és segítse a gyerekeket, akik egy ünnepi műsort fognak előadni, és arra gyakorolnak. Aztán mindenféle szerelmi bonyodalmak adódnak, de a jobbik fajtából.
A főszereplők Ötvös András és Zsigmond Emőke szerencsére nem túlhasznált színészek, így nem dobott ki a film. Ráadásul nagyon őszinték voltak az érzelmek is amiket közvetítettek. Sajnos Scherrer Péterben őt magát láttam, nem a karaktert, valamint Csuja Imrét sem tudtam elvonatkoztatni. De ők is nagyon jók voltak. Csak hát ez ilyen magyar film betegség. Ellenben Szerednyey Bélában a karaktert láttam. Vagy azért, mert rég nem láttam a színészt, vagy inkább azért, mert tényleg jól játszott. Jaj és a gyerekek. Hát kérem szépen, vannak jó gyerekszínészeink! Egyáltalán nem tűntek amatőrnek, sőt, a zongora szólós jelenet hangosan röhögős volt. Szabó Kimmel Tamás pedig önmagát alakította, ami nagyon meta, és ritkán van ilyen magyar filmekben, de nagyon jól működött. Tökéletes “főgonosz” volt.
Egyébként a filmet az a Tiszeker Dániel rendezte, aki a #Sohavégetnemérős-t is. De ne tévesszen meg senkit, az is egy sokkal jobb film, mint elsőre gondolná az ember. Nem nagyon jó, de eléggé feelgood. És emellett a Nagykarácsony nagyon jól használta a zenéket. Nem volt sosem az a mélyen ülő csend, ami néha jellemzi a magyar filmeket. Azt hiszem mindig szólt valami, ez elég jól illeszkedett, és talán ez is hozzájárult, hogy nemzetközibbnek érződött.
Én csak ajánlani tudom a filmet, pláne így karácsony környékén, nagyon hangulatos és szívet melengető lett. Simán adhat neki bárki egy esélyt, mert nálam a top romantikus vígjátékok között van. Egyelőre 8/10-et adtam rá, bár lehet, hogy ez majd redukálódik idővel, de most még a hatása alatt vagyok.
negyedikfalblog.wordpress.com 