2016 tavasza után végre visszatért a Pokol Konyhájának ördöge, vagyis a Netflix kiadta a Daredveil 3.évadát. Őszintén szólva egy picit ki voltam már éhezve erre a sorozatra, mert a Punisherbe belekezdtem, de még nem értem a végére, a Defenderst pedig 20 perc után kinyomtam. A Daredevilre pedig mindig is a földhözragadtsága miatt egyfajta sorozatos Sötét Lovagként tekintettem. Márpedig amit ebben a 13 részben bemutattak, az abszolút ráerősített erre, mert végre révbe ért a sorozat. Kár, hogy elkaszálta a Netflix, de ha pozitívan akarunk kijönni ebből a szomorú hírből, akkor mondhatjuk, hogy a sorozat a csúcson fejeződött be. A tovább mögött spoileres kifejtem, hogy mi minden apró dolog játszott szerepet abban, hogy ilyen szuperlatívuszokban írjak erről a szezonról.
Habár kihagytam a Defenderst, és a történet annak a végével veszi fel a fonalat, mégis a szereplők elmondásai alapján megtudtam, hogy mindenki halottnak gondolja Mattet és Elektrát, akikre ráomlott egy alagút. Természetesen szó sincs erről. Matt Murdock életben van, és egy templomban lábadozik, de a régi életét teljesen hátra akarja hagyni. Már kapásból az tetszett, hogy mennyire szép párhuzamokat húztak a vallással, valamint, hogy elvesztette a hallását, ezzel kvázi a nulláról kellett felállnia megint. De ez amúgy is jellemző a sorozatra. Minden évadban megtörténik a mélypont, ahonnét vissza kell kapaszkodni, valamint minden részben a sz*rt is kiverik Daredevilből, de ő mindig fel tud állni, akárcsak a boxban.
“I’m Daredevil. Not even God can’t stop that now.”
Wilson Fisk alkut köt az FBI-jal, miszerint segít nekik felkutatni a város bűnszervezeteit, persze a hátsó szándék itt is jelen volt, és szépen eltakarította a konkurenciát, hogy ő hatalmat szerezzen. Matt pedig ugrott is a csalira, ennek a betetőzése pedig a 10 perces vágatlan(!) börtönös jelenet lett. Igen, tényleg vágatlan volt, nem volt rejtett vágás. Szóval idén is kaptunk egy ilyen remekművet. Nem csak azért volt briliáns, mert vágatlan volt, hanem ahová ez vezetett. Fisk megtudta, hogy kicsoda Daredevil, és innentől elszabadult a sorozat.
Ben Poindexter különleges ügynök belépője lehengerlő volt. Tudtuk, hogy belőle lesz Bullseye (ami nem következett be végül), de mégis kaptunk egy olyan eredettörténetet, amin csak ámulok. A gyerekkorát bemutató epizód pedig bár sokaknak megosztó volt, de számomra mindenképpen szükséges. Így a karakter motivációját meg tudták értetni velem.
És ha már motivációk. Az évad szerintem legnagyszerűbb pontja, hogy a főbb szereplőket ugyanaz a motiváció hajtotta, de mégis máshonnét megközelítve. Mire gondolok? A magányra. Matt otthagyta a barátait, de közben ott volt neki a megoldás, az utolsó életben maradt családtagja személyében, mégsem nyert megváltást. Fisk, hogy megvédje a szerelmét, távol kellett maradnia Vanessatól. Dex a pszichopata viselkedése miatt nem lehetett az egyetlen nővel, aki le tudta őt nyugtatni, a dokija halála óta. Karen a Fisk okozta fenyegetés miatt nem lehetett a barátaival, de az apjához sem menekülhetett, a múltbéli tette miatt. Egyedül Nadeem ügynök volt a családjával, ő viszont az irodában maradt egyedül a harcban. Szóval parádés volt. Foggy idén kicsit a háttérbe szorult, és a politikai csatározása számomra amolyan “írjunk neki is valamit, aztán a végén hozzuk össze a többi eseménnyel”-szerű volt.
Egy valami zavart. A végjátékban nem tudta meg Fisk, hogy Mary nővér Matt anyja. Pedig abból akkora aduász (értitek, mivel a rajzfilmben így fordították a Kingpint) lett volna a kezében, illetve döntési kényszer elé tudta volna állítani a Fenegyereket, hogy válasszon az édesanyja, és valaki más, mondjuk Karen vagy Foggy között.
Többen hangot adtak annak, hogy Matt miért nem viseli a Daredevil jelmezt. Nos én egyáltalán nem bánom, hiszen egyrészt ez a fekete “klasszikus” ruha nekem jobban bejön, másrészt így szembe találta magát önmagával, és a belső ördög megtestesült. Én ebbe azt láttam bele, hogy a saját démonjaival kell megküzdenie. Plusz kihasználták azt, hogy nem tudni, hogy ki van a maszk alatt, tehát simán be lehet mocskolni a hírnevét. Nagyszerű volt az ötlet!
Nadeem ügynököt eddig csak megemlítettem, és igazából nem is szeretnék sok időt szentelni neki, bár eléggé jól játszott a színész, és a karakter érdekes utat járt be. A pillanat, amikor közlik vele, hogy mostantól Wilson Fisknek dolgozik, az évad talán az egyik (ha nem a) legerősebb pillanata volt. Ott én is lefagytam. A karakter végét habár ki lehetett volna találni, de engem mégis sokként ért.
A fináléhoz érve úgy éreztem, hogy ugyanazt láttuk, mint az 1.évadban, csak más úton jutottunk el ugyanoda, és ez a gondolat kicsit meg is mérgezte a kedvem. De szerencsére a mindenki-mindenki ellen bunyó, vagyis Daredevil vs Fisk vs Dex elképesztően jóra sikeredett. Kreatív volt, erős és látványos. Ilyenre kell írni egy szezon(immáron tudjuk, hogy sorozat)finálét! Kicsit érdekes volt, hogy ennyire pozitív lett a végkicsengés, és happy end, de ennyi szívás után a szereplőink megérdemelték.
Nagyon sajnálom, hogy a Netflix (valószínűleg a Disney nyomására) kaszálta a Daredevilt, mert ez az évad bekerült számomra a legnagyobbak közé. Az 1.évadot alig bírtam megkedvelni, de most eljutottunk oda, hogy számomra ez volt a legjobb szuperhős sorozatévad valaha. Bekerül a Sötét Lovag trilógia mellé a szívemben. Mondjuk sok volt a párhuzam is azzal, de lehet, hogy ezeket már csak én láttam bele. Le a kalappal! 9/10 az évad (bár pontszámok alapján “csak” 8/10-nek kéne lennie)
Ui: Jegyezzük meg Eric Oleson nevét, mert ő volt a showrunnere ennek az évadnak, és szerintem nagyszerű munkát vitt véghez!
negyedikfalblog.wordpress.com 