Vártam is, de egyben szkeptikusan álltam az Amazon új akciókémsorozatához, ami a Tom Clancy regények egyik főszereplőjét, Jack Ryant adaptálja, a nem túl nagy sikerű, legalábbis minőségileg mindenképpen közepes filmek után. Egyrészt John Krasinskit az Office-ból már ismertem, másrészt az akciósorozatok manapság nem sültek el jól. Szóval ambivalens érzésekkel kezdtem bele a sorozatba, de azért már rögtön a megjelenés napján bepróbáltam. Az a helyzet, hogy meglepő lett a végeredmény. Méghozzá pozitív értelemben. Az egész évadra elmondható, hogy az epizódok felépítése, valamint ritmusa ugyanolyan volt, ami azt jelentette, hogy ha láttad a pilotot, és tetszett, vagy legalábbis befogadható volt, akkor később sem fog meglepni a sorozat. Az igazán nagy bravúr viszont az volt, hogy a minőséget is tudta végig tartani, miközben a feszültség nőtt, és néhol sikerült félelmetesen reálisra kifuttatni az eseményeket. Majd konkrét példákat is hozok, de egyelőre maradjunk ennyibe. Nem láttam még olyan sorozatot, ami nagyjából ugyanannyi játékidőt adott a főhősnek, mint az antihősnek. Éppen ezért sokszor azon kaptam magam, hogy nem annak szurkolok, akinek elvileg kéne, mert abszolút megértettem a döntéseket.
Viszont a sorozat számomra középszerű marad, mert egyrészt sablonokból építkezik, ám abból viszont kihozza a maximumot, és tudatosan halad előre a klisétengerben. Másrészt a karakterek nem igazán voltak szimpatikusok. Több kritika is kiemelte, hogy a Wendell Pierce által alakított James Greer ellopta a showt, de számomra ő volt a mélypontja az évadnak. Drót ide vagy oda, nem tudtam elképzelni, hogy ő egy keménykezű vezető, az akciójelenetek vele pedig nevetségesek voltak, mivel egy pocakosabb férfiról van szó. Cathy, akit Abbie Cornish keltett életre, elvileg egy másik Tom Clancy könyv karaktere, aki át lett ültetve ebbe a történetbe, de teljesen steril volt számomra. Mintha csak azért tették volna bele, hogy legyen egy érzelmi szála a főszereplőnek. Azonban az arab oldalon nem tudok olyat mondani, akibe bele tudnék kötni. Néha azon kaptam magam, hogy emlékeztetnem kellett magam, hogy ők csak színészek, mert a casting tökéletes lett. Jack Ryan pedig sajnos többnyire sodródott az árral, de amit lehetett, kihozott belőle Krasinski. Sajnos többnyire egy mimikával tolta végig az évadot, de mentségére szóljon, hogy ez az írók hibája. Ő egy irodai elemző, nem egy Jack Bauer, úgyhogy mehetett volna több érzelem. Egyébként az én kedvenc karakterem Matis (Garth) volt. A papucsos teaiszogatós jelenete a végén szenzációs volt!
Itt az ideje belemenni a néhol kirobbanó (producer Michael Bay) részletekbe, és a történetbe, úgyhogy innentől kezdve spoilerezek.Bevallom, hogy rég szórakoztam jól ennyire egy B-kategóriás akciósorozaton, mint most a Jack Ryan 1.évadán. Kicsit visszakaptam abból az érzésből, amit anno a 24 váltott ki belőlem, ráadásul tudott is csavarni a dolgokon, de legalábbis úgy egymás után rakni az eseményeket, hogy végül egy addiktív sorozat legyen belőle. Ugyanis az epizódok felépítése nagyjából úgy nézett ki, hogy volt mindig egy “heti eset”, vagyis az aktuális részben egy kisebb történet, amit beleillesztettek az alapvetően átívelős sztoriba. Az első nagyjából 25-35 perc karakterépítés volt, és az utolsó 15-20 percre viszont mindig kaptunk valamilyen akciót. És nekem ez működött. Szeretnek a sorozatok átesni a ló egyik oldaláról a másikra, vagyis hogy részeken át párbeszéd-orientált történet halad, majd az utolsó 1-2 részre felpörögnek az események és akkor akció orrba-szájba. Itt viszont mindig sikerült megtartani az egyensúlyt.
Hogy mennyire reális a sorozat, az a való életből vett példák mutatják. Elég csak a francia részekre gondolni. Egy ponton meg is említik, hogy ez a Franciaország már nem az, ami régen, és ennek oka a sok bevándorló. A videojátékon keresztüli kommunikáció szintén a való életből lett lenyúlva, hiszen például a párizsi fegyveres támadást is így szervezték meg 2015-ben. A templomos mészárlás pedig annyira reálisnak tűnt, és úgy szorongatott, hogy le is halkítottam a hangfalat, mert már nehezen bírtam. Az ilyen bármikor előfordulhat a valóságban is. Egyébként a hullák telefoncsörgését bemutató jelenet szintén a valóságból lett véve, a koncerten történt lövöldözés után állítólag ez fogadta a rendőröket. Szívszaggató jelenet volt. A sorozatot egyébként ajánlanám azoknak a nézőknek is, akik szerint az összes bevándorló terrorista, ugyanis végignézhettük, hogy mi késztet egy családot, hogy elhagyja az otthonát, és milyen borzalmas viszontagságokon kell átmenniük egy jobb élet reményében, hogy elérjék Németországot.
Talán kicsit hozzászoktam a Homeland hosszadalmas és lassú lezárásához, mert nekem a finálé eléggé lyukas volt. Nem volt lezárva se Cathy szála, se az elnöké, és a drónpilótáról is jól megfeledkeztek. Oké, lesz 2.évad, úgyhogy a dokinőt biztos, hogy látjuk még, az elnök annyira nem érdekes, a drónpilóta pedig megkapta a megváltást. De akkor is mutathattak volna róluk mondjuk egy montázst. De ha már a Homelandet felhoztam, remélem látták az írói az évadzárót, mert az 5.évados eléggé hasonló felállást a Jack Ryan sokkal jobban és izgalmasabban megoldotta.
Nekem kilóra bejött a sorozat, és könnyű lesz pontozni, olyannyira, hogy minden részre ugyanazt a pontszámot adtam, 7/10-et. A leggyengébb pont egyértelműen a semmilyen főcím volt. Kellemes 8 epizódon vagyunk túl, ami pont elég volt. Úgy tűnik, hogy kezdenek a sorozatkészítők is rájönni, hogy kevesebb részből jobb, élvezetesebb történetet lehet kihozni. Talán 10 rész lett volna még elfogadható, de így is kihozták ebből, amit csak lehetett. A 2.évad berendelve, sőt, annak írását már tavaly elkezdték, és jelen pillanatban is forog, a története pedig Dél-Amerikában fog játszódni. Mivel nagyjából egyszerre írták az 1.évaddal, nem számítok minőségbeli romlásra, úgyhogy jöhet minél gyorsabban, de valószínűleg jövő ilyenkor folytatódik majd. Addig pedig ott van a Condor és a közeledő Strike Back 7.évad, no meg a Homeland utolsó évada. Adrenalinbombából tehát nincs hiány szerencsére. Remélem folytatódik ez a tendencia.
negyedikfalblog.wordpress.com 