Hollywood Magyarországon – Filmzene rovat

A Monarchia Szimfonikus Zenekar előadásában a Győri Nemzeti Színházban meghallgattam a Hollywood Magyarországon elnevezésű filmzenés koncertet. Erről írnék most egy rövid beszámolót.

Valójában Hans Zimmer est Lisa Gerrarddal lenne a pontos megfogalmazás, de mégsem ezt írom, ugyanis volt olyan zene, amit váltig álltok (és nem csak én), hogy az nem Zimmer keze munkássága. Konkrétan a Transformers zenékre gondolok. Mindenesetre nincs okom a panaszra, hangzásilag ugyanúgy odaillett.

Két felvonás volt. Az elsőben olyan klasszikusok voltak, mint a Karib-tenger kalózai, Esőember, A sötét lovag, míg a folytatásban jött a Csillagok között, Eredet, Gladiátor, Mission Impossible II. Kezdjük ott, hogy most először voltam a győri színházban, és nagyon magával ragadó volt a hangulat. A beengedő nénikéknek még mindig tekintélye van, az előadás megkezdése előtt pedig Forgács Péter hangja figyelmeztet minket arra, hogy kapcsoljuk ki a telefonjainkat, ezzel ne zavarjuk az előadást. Képet se készítsünk, a színház fotósai úgyis fognak lőni. (Azóta sem láttam egyet sem.)

Az a helyzet, hogy az első felvonás nem jött be. Igen, ezt így leírtam. Voltak hamis hangok, számomra rosszul megkomponált témák, és a fúvósok. Főleg a trombita. Túlságosan dominánsak voltak, és a nagyszerű vonósoktól elvették a teret. Tényleg nagyon jók voltak a hegedűk és a nagybőgők, bár az első felvonásban tőlük is hallottam hibákat. Meg kicsit unalmas is volt. A sötét lovag témát speciel fel sem ismertem. Pedig imádkoztam, hogy ne szúrják el a kedvenc trilógiám zenéjét.

Aztán a második felvonást egy focis hasonlattal jellemezném. Amikor az első félidőben lemossák a csapatot a pályáról és a szünetben az edző óriási fejmosást ad a csapatnak, és becseréli a csodacsatárt és megfordítják a meccset. Így éreztem magam a szünet után. Hiba nélkül, élvezetes, hangulatos előadás kerekedett belőle, és megérkezett Lisa Gerrard, akinek a hangja mindent elsöprő volt. Nem véletlenül jelölték Golden Globera és Oscarra. Fantasztikus hangja van a hölgynek, és pazarul tudja kamatoztatni ezt a tudást. A Gladiator zenéi ennek köszönhetően az est talán legjobbjai voltak. Gondolom nem véletlenül maradtak a végére.

Van még két dolog, amiről mindenképpen szót akarok ejteni. Az egyik, hogy minden téma elején kivetítették a feliratot, hogy milyen zene fog érkezni. Nem tudom, hogy csak azért, mert rossz helyen ültem, vagy ez általános jelenség volt-e, de mindkét oldalamon felolvasták a kiírt filmcímet. Mintha nem látná mindenki. Nem értem a logikát mögötte.
A másik szintén a vetítésre vonatkozik. Kaptunk a filmekből jeleneteket. Na igen, de nem mindegyikhez. Valamelyikhez igen, valamihez nem. Vagy legyen mindhez, vagy egyikhez sem. Nem? És ráadásul kétszer is megtörtént, hogy a film utolsó harcát rakták be vágatlanul, ezzel elspoilerezve az Arthur király és a Gladiátor végét.

Lehet, hogy azért volt magas az elvárásom, mert én tavaly ott voltam az eredeti Hans Zimmer koncerten Budapesten, mégis kicsit low budget szaga volt az egésznek. Amennyivel olcsóbb volt ez a jegy, annyival is kaptam kevesebbet, de félreértés ne essen, élveztem a koncertet, és repetáztam volna szívesen.

Ui: Sajnos képekkel nem tudok szolgálni, mert megtiltották a fényképezést, a színház pedig nem közölt képeket az eseményről, pedig ezt ígérték.